Ha láttátok a Mátrix című filmet, akkor már biztos leesett nektek, hogy milyen párhuzamra próbálok majd meg rávilágítani, és így talán nincs is értelme tovább írnom, mert a lelketek mélyén érzitek, hogy mennyire igaz, ahogy én is éreztem, amikor ez a gondolat először megfogant bennem. Ha viszont nem láttátok, akkor sovány malac vágtában irány megnézni és ne az én hülyeségeimre fecséreljétek a drága időtöket.

Ha jól emlékszem, épp Budapesten közlekedtem egy villamoson, amikor először eszembe jutott a Mátrixhoz hasonlítani a közösségi térben létezést, amint körbe néztem és láttam, ahogy minden második ember a telefonját bújja, és valószínűleg nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy a 80 százalékuk a Facebook hírfolyamát olvasta. Jó pofának találtam a gondolatot, olyasminek, amit punk zenészként vagy wannabe Rage Against The Machine frontemberként el lehet adni, de minél többet gondolkoztam rajta, annál helyesebbnek találtam az analógiát.
Gondoljatok bele! Miről szólt a Mátrix? Emberek egy virtuális térben léteznek, ahol a szemük elé egy olyan világot vetítenek, ami részben vagy egyáltalán nem igaz, eltakarva a körülöttük pusztuló és rohadó világ valóságát. Ismerős? 

"..egy számítógéppel generált álomvilág."

Így hát betöltődünk bejelentkezünk minden nap, az arcunkba kapjuk azokat az oldalakat, melyek a kereső algoritmusok szerint a legjobban fognak nekünk tetszeni, véleménybuborékokba zárnak minket, teljesen elvágva a világ nagy részétől. És ezzel szembe mennek mindennel, ami az internetben igazán jó: az információ szabad áramlása.
Fogalmunk sincs arról, hogy mi zajlik akár egy megyével odébb, fogalmunk sincs arról, hogy mit gondol és miért az ellenkező nézeteket valló ember, mert csak olyan tartalmakat és ismerősöket kapunk, akik osztani fogják a véleményünket. Már nem alakulnak ki viták, ahol én meg tudnék győzni egy embert, vagy ő meg tudna győzni engem, maximum meddő komment fröcsögések vannak.
Elvétve egy-két politikai cikket igaz megosztunk, de azt is csak azért, mert tudjuk, hogy úgy is mindenki egyet fog vele érteni. Buborékokban vagyunk, amibe nem megy be semmi, amit nem akarunk, de nem is megy ki semmi, amit nem akarunk.

Igen, mi ugyanolyan bűnrészesek vagyunk a folyamatban. Tegyétek a szívetekre a kezeteket, és áruljátok el, mikor volt az utolsó alkalom, hogy bármi olyat posztoltatok a Facebook-ra, ami mélyebb, mint egy kád fürdővíz, vagy valóságosabb, mint egy tejhabbal rajzolt szívecske. Nem volt még ilyen, ugye? De már egy év biztos eltelt azóta...Tudjátok honnan tudom? Mert ugyanezt csinálom én is. Mindannyian ezt csináljuk. A kisbabánkról és kiskutyánkról posztolunk,  meg az egzotikus nyaralásról a párunkkal, akivel a kapcsolatunk nyilvánvalóan tökéletes és példaértékű. Mindenki a Városról ír, ahol egy jó nevű szoftver cég programozója, a föld alatti csatornáról senki sem, ahol valójában él. Nem vagyunk más, csak egy maradandó önkép...vagy legalábbis szeretnénk azt hinni, hogy csak azok vagyunk.
És mindezt miért? Hogy szép, csinos elemek reklámfelületek legyünk, akik energiát pénzt termelnek a felettünk álló hatalmas robotoknak cégeknek.

"Vannak mezők, végtelen mezők, ahol az emberi lények többé nem születnek...termesztik őket."

Szóval a kék pirulánk már megvan. Szép, mély kék, ami nyugalmat és harmóniát sugároz. Teljesen olyan, mint a napsütötte égbolt, vagy a tenger, amiről Pisti posztolt legutóbb...De hol van a piros? És hol van Morpheus meg Neo, akik elhozzák, hogy aztán kirángassanak minket a csatornából és Zionba vigyenek?

Bármennyire is szeretném letagadni, hogy a Mátrixnak volt folytatása, a legvégén lévő megoldás szerintem rávilágít a lényegre. Mindenkinek szabad döntése kell, hogy legyen a Mátrixba való belépés vagy kilépés. Egy szóval a piros kapszula nálad van...használd néha! A Facebook tök jó dolog, és egy csomó mindenre lehet jól használni, de legyünk tudatosak. Ne csak a kényelmesen elénk táruló tartalmak alapján tájékozódjunk, ne csak a kényelmesen elénk táruló chat szobán éljünk közösségi életet és ne csak a kényelmesen elénk táruló hírfolyam alapján ítéljük meg egy ember életének minőségét és hasonlítsuk a mienkéhez...higgyétek el, abban a csatában csak veszíteni lehet.
Ha belegondoltok a Mátrix is tök jó dolog. Emlékeztek, hogy nézett ki a való világ? Hát van ép eszű ember, aki az élete hátra levő részét ott akarja eltölteni, ha megteheti, hogy legalább néha egy más világban lehet? Én biztos nem ítélnék el senkit azért, mert néha ott múlatja az időt...repül egy kicsit, átugrik pár házat. Viszont tudja, hogy a Mátrixban van, és tudja, hogy miért van ott...és nem azért van ott, hogy kizsákmányolják a tudatát.

"-Ne a kanalat próbáld elhajlítani, mert az lehetetlen, helyette inkább próbáld felismerni az igazságot.
-Melyiket?
-Hogy nincs kanál. És akkor rájössz, hogy nem a kanál hajlik, hanem te magad."

Tudom, hogy ezek nem eget rengetően új gondolatok. Nyilván rajtam kívül kismillió ember beszélt már erről, és elég kézenfekvő a megoldás, hogy meg kell találni az arányt.
Hogy miért jártatom az ujjaimat mégis? Mert nem biztos, hogy ez mindig ilyen kézenfekvő lesz. Nyilván a Mátrix létrejöttekor is kézenfekvő volt mindenkinek, hogy itt baj van, és ez nem lesz jó, hogy leszedálnak és hőreaktorokat csinálnak belőlünk. Még az is lehet, hogy az első Mátrixban született embereknek megpróbálták átadni a tudást, de aztán eltelt egy-két nemzedék, és már a kutya sem emlékezett rá, hogy valójában mi folyik Gyöngyösön.

Olyan lehetetlen ezt elképzelni a Facebook-ról? Egyre kisebb a különbség a Facebook és az internet között, már ami az átlag ember rálátását illeti, és folyamatosan új megoldások jönnek, amik relációs jelet egyenlőség jellé akarják tenni. Az az egyértelmű cél, hogy az embernek már ne kelljen elhagyni a Facebook-ot semmiért, ne kelljen semmilyen más címet az URL sávba írni, és semmilyen kereső szót ne kelljen a Google szövegdobozába írni. És ha ez meg történik, onnantól csak az építész Mark Zuckerberg adakozó kedvére vagyunk bízva, hogy mennyit kapunk belőle. De ezt meg tudjuk előzni, ha nem csatoljuk vissza folyamatosan, hogy nekünk fogyasztói igényünk van a lebutításra, és kilépünk néha a komfortzónából

És félre ne értsetek, nem azt akarom kihozni, hogy minden ember primitív, velem az élen, és a Facebook-on kívül nincs élete senkinek, és a Facebook-on élt élet is csak hitvány lehet. Nem. Én csak az ott való létezés egy bizonyos formájára akartam felhívni a figyelmet, aminek aránya egyre nagyobb az életünkben, és ez tagadhatatlan. Viszont a Mátrixra szerintem senki sem úgy emlékszik, mint a nyugati civilizáció csodájára, ahogy néha a Facebook be van állítva, hanem mint valami iszonyatosan nyomasztó dologként maradt meg a kollektív tudatban, ami béklyóba rak minket. És attól, hogy a kettő között párhuzamot vonok, talán mostantól másként fogsz rágondolni, kritikusabban (feltéve persze, hogy eddig nem tetted). És ha ez így lesz, akkor elértem a célom.
Én úgy gondolom, hogy a filmek nagyszerű dolgok, amelyek rá tudnak világítani a körülöttünk zajló világra, mind ezt sokkal gyorsabb módon, mint ahogy a könyvek tudják. Nem egy filmre tudom azt mondani, hogy más ember lettem attól, hogy megnéztem, és ilyen a Mátrix is. Emiatt garantálom, hogy nem az utolsó alkalom volt, hogy valamilyen filmre utaltam.

Remélem tetszett az írásom, ha nem, nyugodtan írjatok kommentet és vitatkozzunk. Én csak örülök, ha sikerült meddő komment fröcsögést generálnom. Addig is útra valónak annyit tanácsolnék, hogy utazás közben nézzetek fel néha képernyőről. Ki tudja? Talán egy szép nap szembejön Morpheus a piros kapszulával. De ha más nem, legalább egy piros ruhás nő...és az is valami, nem?