Általában nem szoktam TV-t nézni. Ha nagy ritkán mégis bekapcsolom annak reményében, hogy hátha ezúttal lesz benne valami értelmes, körülbelül öt perc után felhúzom magam azon, hogy mindenhol reklám megy és kikapcsolom. De ha az ember türelmes, akkor bizony ráakadhat gyöngyszemekre, melyek után a reklámok a kultúra fellegvárainak hatnak majd.

Nem tudom, hogy ismeritek-e az Észbontók című műsort. Én már többször beleakadtam TV nézős légyottjaim alatt, de a reakcióm rá mindig ugyanaz, mégpedig, hogy végig megyek a haldoklás jól ismert öt fázisán: elutasítás, harag, alkudozás, depresszió, belenyugvás. Ilyenkor legtöbbször vagy elkapcsolok, mielőtt elragadna a hév, vagy ha már késő, és egy percnél többet töltöttem a műsor nézésével, szegény feleségem issza meg a levét, ugyanis meghallgathat egy csodás öt perces monológot a kultúra és általános erkölcs végéről. De mire jó blogot vezetni, ha nem arra, hogy most már a feleségem mellett Ti is részesülhettek ebből a kiváltságból? Fogjuk meg tehát egymás kezét, és menjünk végig az öt stáción együtt.

1. Elutasítás

Ahogy az előbb is említettem, ez az első kritikus egy perc. Itt dől el, hogy kikapcsolom-e a TV-t és elmegyek valami értelmeset csinálni, vagy az ámulattal vegyes rémület odaszegez és onnantól nem tudok nem oda nézni. Az elutasítás fázisában már csírájában ott a második fázis, a harag, aminek néha nehéz ellenállni. Ha viszont sikerül, akkor vége a kálváriámnak, a látottakat szépen elfojtom a tudattalanomba, hogy aztán 30 év múlva egy éjjelen izzadtan ébredjek az ágyamban és csak ennyit suttogjak: "Most már emlékszem...". De ez majd a terapeuta baja lesz.

2. Harag

Kész, ennyi, letelt az egy perc, aznapra elbuktam. Most már végig kell néznem és dühöngenem kell. És ha azt hiszitek, hogy a haragom tárgya az emberi hülyeség, nagyot tévedtek. A haragom tárgya az erkölcstelenség, az undorító pózolás és az emberek kihasználása. A haragom tárgya az Észbontók készítő gárdája, és nem a szereplők. Végig kell néznem, mert nem akarom elhinni, hogy ide fajult a szórakoztatás, és dühöngenem kell, mert mélységesen sérti az igazságérzetemet.

Mit látunk a képernyőn? Találtak pár szerencsétlent, akinek az intelligenciája és/vagy az általános műveltsége a béka segge alatt van, és pár ezer forinttért rávették őket, hogy a saját lejáratásukban és megaláztatásukban részt vegyenek. Mindezt azért, hogy a néző úgy érezze egy percig, hogy ehhez képest ő is valaki. Hát ki nem tudja, hogy Magyarország szomszédságában Ausztria van, nem pedig az Amerikai Egyesült Államok?

Az itt a szórakozás forrása, hogy kiállítjuk nagy közönség elé a tanulatlan embereket és teli szájjal kiröhögjük őket. Mi ez, ha nem freak show? És itt a freak show-ság alatt a műsor formáját értem. Azt, hogy az átlag emberhez képest valamiben hiányt szenvedő embereket kirakjuk, mint cirkuszi mutatványt. Pedig annak, hogy épp nem tudnak valami számunkra evidens dolgot, annak ezernyi oka lehet, amiről javarészt ők nem tehetnek. Mondjuk a szülei is tanulatlan emberek voltak és nem adtak át neki semmit, vagy csak nem foglalkoztak vele, vagy szörnyű volt az iskola, ahova járt, ahol nem tanítottak és nem kértek számon, vagy csak simán izgult, mert kamera előtt szerepel és nem ugrott be neki (vagy megjátszotta, de erről majd később). És ez igaz a régi freak show-k résztvevőire is, csak az ma már egyértelmű, hogy hitvány és ember alatti szórakozás három kezű emberen meg szakállas nőn röhögni. Vajon az Észbontók hitványsága mikor lesz kézenfekvő?

És igen, kiakasztó, hogy itt tart az oktatás, meg hogy ilyen helyzetben van az ország. Ez egy válság. És ezzel foglalkozni kell. De ehelyett azzal pózol a műsort gyártó "értelmiség", hogy ők ennél sokkal többek, és azzal írják jóvá a vélt kultúrájukat és műveltségüket, hogy megidézik a legsötétebb középkori szórakoztató ipart, majd össze kacsintanak velünk, hogy "Nézd a gyökeret!". Pedig az az igazság, hogy rosszabbak. Sokkal rosszabbak.

És most mondhatnátok, hogy szabad döntés volt, hogy elvállalták a szereplést, és az ő bajuk, ha igent mondtak. Szerintem ez rossz hozzáállás. Ugyanis ezeknek az embereknek, pont a kultúra hiányából fakadóan eszébe sem jut, hogy ezzel a szerepléssel bűnrészességet vállalnak a saját megaláztatásukban, és egyszerre vesznek részt a saját és az egész ország kultúrájának rombolásában. Ők csak annyit látnak, hogy válaszolnak pár kérdésre, miközben veszi őket a kamera, kapnak pénzt, és ráadásul a TV-ben is szerepelnek. Emiatt az értelmiség feladata lenne, hogy tegyen a helyzet ellen, de ha más nem, legalább pénzt ne keressen a kihasználásával.

3. Alkudozás

Ilyenkor jön a remény utolsó mentsváraként a gondolat: "biztos csak megjátsszák". Igen, könnyen lehet, hogy kamu. Ha nem is mindenki, de a fele simán. Kérdés az, hogy akkor beljebb vagyunk-e?

Hát nem sokkal. Maximum annyit nyerünk vele, hogy ezek az emberek éppen nem borzalmasan tudatlanok. De azt mindenki érzi a lelke mélyén, hogy ez létező probléma, még ha nem is látjuk, és hogy elég kicsi szorzó lenne azon a fogadáson, hogy vannak ilyen emberek az országban.
Tehát mink marad, azután, hogy leleplezzük az összeesküvést, és megnyugszunk, mert valójában mindenki tudja, hogy a Holdfogyatkozásnál nem a Nap takarja el a Holdat? Egy rakás szerencsétlen, aki kultúra  hiányában nem jön rá, hogy éppen megalázza magát, azzal hogy hülyét játszik némi pénzért meg 15 perc hírnévért. Tehát ott vagyunk, ahol a part szakad, mert a végeredmény ugyanaz. Kiröhögünk egy embert.

Tehát ennyit az alkudozásról. Egy lehetőségünk volt a feloldozásra, de ugyanoda vezetett. JÖHET A DEPRESSZIÓ!!!

4. Depresszió

Sokat nem kell ezt a fázist magyarázni. Itt már a dühöngés elhalkul, az alkudozások bebuktak. Marad a letargia, és a kérdés, hogy mi lesz így velünk? Hova tart a világ?
De szerencsére nem kell messze menni egy kis reménysugárért. Kis körbe nézéssel azért túllendülhetünk a depresszión. De persze ha jól esik, maradhatunk is benne. Az önsajnálat jól bevált találmány, de rendszerint ennek is a feleségem szokta meginni a levét...

5. Belenyugvás

Ezen a ponton belenyugodunk, hogy most nem tehetünk az ellen, hogy ilyen műsorok menjenek. Ilyenkor meg tesszük azt, amit az első fázisnál kellett volna. Kikapcsoljuk a TV-t, levonjuk a tanulságot, és megyünk nézni valami értelmes műsort. Mert igenis a tendencia pozitív. Ma már tömegek mainstream szórakozásává kezdenek válni olyan sorozatok, mint a Breaking Bad, Trónok harca vagy a Black Mirror. Csupa olyan sorozat, ami igenis kultúrát közvetít, morális kérdéseket feszeget, és hatalmas izzókat gyújt a fejekben. És ennek örülni kell. Hallellujah!
Szerintem a halálba való belenyugvás sem csak annyit jelent, hogy elfogadjuk azt, ami ellen nem küzdhetünk. Hanem adott esetben rájövünk, hogy volt egy szép életünk, vagy van egy gyerekünk, akiben tovább élünk, vagy hogy a halál valami másnak a kezdete, hitvallástól függően.

Egy dolgot kell tenni. Akinek lehet, el kell mondanunk, hogy az Észbontók és az ahhoz hasonló műsorok milyen hitvány szórakozást nyújtanak. Lehet, hogy nektek már egyértelmű, de valakinek nem. És velük dolgunk van.